de megírtam a házit is, el is mosogattam, és még egy adag ruhát is kimosattam a mosógéppel. Életem apró örömeiben rejlik a monoton hétköznapok túlélése.
Egyébként meg illő lenne bemutatnom egy újfajta módszert, a focussed freewriting nevezetű dolgot, amit az egyik tanárnőm ajánlott nekünk a szakdolgozati szemináriumon. Az a lényege, hogy rákoncentrálsz a témádra, aztán elkezdesz írni mindent és bármit, ami az eszedbe jut ezzel kapcsolatban, és lehetőleg folyamatosan, megállás nélkül írsz. Majd a végén átnézed, amit írtál, kimazsolázod belőle az értelmes gondolatokat, amiket használhatsz a dolgozatban, illetve az olyanokat, amiket továbbfejlesztésre/átírásra érdemesnek tartasz. Sajnálom, hogy ezt a módszert nem ismertem a BA-s szakdogám megírása előtt, biztosan hasznos lett volna. És bár angolul kéne írni ezt, én úgy döntöttem, hogy magyarul esek neki, mert úgy gyorsabban szárnyalnak a gondolataim, és majd a mazsolázós részt fogom angolul csinálni. Így legalább a fordítós képességemet is tudom fejleszteni. Vagy esetleg néha majd angolul is próbálkozok. Majd meglátom, hogy alakul a dolog, de mindenképpen lesznek efféle bejegyzések a blogon ezután. Lehet, hogy csak egy, lehet, hogy több. De igazából minden nap kéne erre egy bő fél órát szánni, vagy hetente többször.
Csak szarban vagyok eléggé le vagyok maradva, mert még el kéne olvasnom egy csomó elsődleges olvasmányt a szakdogához, úgymint a Gépnarancsot és az 1985-öt Burgesstől, valamint az 1985-öt Dalos Györgytől, és Victor Klemperer nyelvészeti remekművét, A harmadik birodalom nyelvét. Legalábbis ezeket terveztem be, de talán a konzulensem lelövi a Klempereres ötletemet, és akkor egyel kevesebb lesz, meg igazából én sem érzem túlzottan relevánsnak a témámmal kapcsolatban (bár ez egyelőre még csak egy úgynevezett working title, tehát csak egy útmutató, hogy milyen keretek közt mozogjak): Az Ezerkilencszáznyolcvannégy hagyatéka a háború utáni és a kortárs disztópikus regényirodalomban - ez most egy tükörfordítás, de lényegében egyfajta összehasonlító elemzésről lesz szó, hogy bizonyos művekben, amelyek leginkább összefüggésbe hozhatók Orwell regényével, milyen módon és mértékben jelenik meg a '84 hatása, és hogy miért is egy fontos mérföldköve Orwell regénye az antiutópisztikus-szatirikus regényirodalomnak. Mindenképpen érdemesnek tartom boncolgatni a témát, főleg azért, mert Burgessnek az 1985 egy kevésbé ismert műve, és szerintem érdekes megvilágításba helyezheti magát a '84-et is azáltal, hogy hasonló alapokra épülve egy kicsivel későbbi lehetséges szörnyűséget tár elénk. Bevallom, én sem hallottam még erről a könyvről, de biztosan érdekes olvasmány lesz (csak még meg kell szerezni Pestről). Másrészt meg Dalosnak az 1985-e azért érdekes, mert az pedig a '84 folytatása akar lenni, és abban is biztosan találok gyöngyszemeket, de még ezt sem olvastam. Meg még Klemperert sem. Szóval kevés háttértudással nehéz ezt a focussed freewritingot elkezdeni, de igyekezni fogok, hogy elolvassam ezeket, plusz még a Gépnarancsot, amivel már 2-3 napja szenvedek, de még csak a bevezetőjét tudtam elolvasni. Nem nekem való az olvasás már, mert pár oldal után elálmosodok, és bealszok. Lehet, hogy hangoskönyv után kéne nézni? Megpróbálom felkutatni a lehetséges verziókat.
De egyébként a Gépnarancstól ígyis félek a nyelvezete miatt, bár némi háttérszlováktudással talán van egy kis esélyem megérteni a ruszki-angol keverék szlenget. És még az is lehet, hogy csak néhány dolog kerül majd bele a szakdogába ebből, de legalább túlleszek rajta. A Kubrick-filmet tegnap megnéztem, de nem mondhatnám, hogy életreszóló élmény volt és ez a világ legfantasztikusabb filmje. Nem nézném meg újból, egyszer elég volt. És talán némi Burgess iránti szimpátia is beszél belőlem, hiszen a filmből hiányzik az utolsó fejezet... és mindenki (nyilván túlzok, de azért a legtöbb ember) a filmet isteníti. Fura dolgok ezek, de most vár rám az ultraerőszakos Gépnarancs, remélem, legalább az első fejezeten túljutok elalvás nélkül.
Szóval majd izé, lesz freewriting is valamikor, ha már legalább egy könyvet elolvastam.
