b ...:::craftológia:::...: sütés-főzés
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütés-főzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütés-főzés. Összes bejegyzés megjelenítése

2/25/2012

Megfigyelések

Ma vacsorakészítés közben rájöttem, hogy intelligenciaszinthez kéne kötni a szólásszabadság jogát. De csupa hülyeségen járt az agyam közben, szóval nem hiszem, hogy ez egyike a világmegváltó gondolatoknak, sőt, tudom. Másrészt meg, ha koktélrákból csinál az ember vacsit (jelen esetben én... egy kis fokhagymával, petrezselyemzölddel, flekken-fűszerkeverékkel meg citromlével, hozzá egy kis eisberg saláta - igen jó volt), akkor a rák felolvasztása közben mindenki elmenekül a konyhából. De még a házból is. *forever alone* (De most már tudom, mit kell tennem, ha magányra vágyok :D )
Itthon vagyok, felborult az előre-tanulok rendszerem, nem olvastam még semmit, de hétfőre csak verseket kell, keddre meg csak 5 oldalt, szerdára már csak összefoglalót/tartalmat kell írnom, csütörtökre van hosszú olvasnivaló. Még egy prezentációt is meg kell csinálnom, már egyet megcsináltam a héten, mert én hülye nem nézem a dátumokat, így egy hétre zsúfoltam be két előadást, és a drámát, amiből prezentálok, még el se olvastam, de végülis nem hosszú, csak még nem tudom, hogy melyik kritikai szövegből kell előadnom majd, mert két könyvet adott meg az oktató, amikből "releváns fejezetek" kellenek, de fogalmam sincs, hogy mennyi fejezet. Meg ha mindenki csak egy szövegből prezentált eddig, akkor nekem ne kelljen már mondjuk négyből, mert az nem fair. (Ez aztán hosszú mondat lett...) Tudom, firstworldproblems.
Amúgy jó itthon, nem idegeskedek (annyit), néztem TV-t (nem kellett volna), és kivételesen jót aludtam a hiperszuper párnám nélkül. Ráfoghatjuk, hogy jó napom volt. 

12/28/2011

Karácsony-túra

Hát ezt most megszívtam. Azt hittem, feltölthetek úgy is képet a Bloggerre, hogy nem kell fordítgatni jobbra-balra, mert ezt itt is meg lehet csinálni, hát mégsem. Nembaj, így is jó lesz. 
Szóval túl vagyok a karácsonyon. Semmi meglepő dolog nem történt, senkiben sem csalódtam, a család már csak ilyen kiszámítható. Végre találkoztam a legfiatalabb unokatesómmal, aki egy nagyon aranyos baba. Talán ez volt a legjobb része a háromnapos mizériának. De részletekbe nem bonyolódok. Megmutatom, miket kaptam, bár egy pokróc, két pár kesztyű és két pár zokni kimaradt a fotósorozatból. Előbbit az Udvardi nagyszülők Jézuskája hozta, 100% műszál, de imádom ezeket a pihe-puha takarókat, még ha olyan is leszek tőlük, mint a konnektor. A kesztyűket meg a zoknikat meg a Szabó mamáék Jézuskája hozta; hiába, a mama mindig tudja, mire van pont szükségem, kesztyűt egyébként is akartam, lett egyből két pár is, a zokni meg mindig jól jön. De nem kertelek sokat, lényegében pénzt kaptam meg apróságokat, ez van. Akkor itt a képek.

Nos hát ez itt az Udvardiék műfenyője, aminek igazából egy hátránya van, hogy tele van ilyen zöld csillámmal, ami szerintem tök fölösleges, bár azért mutatós. Én díszítettem - látszik is - és majdnem csillámot hánytam a procedúra után, de hálistennek arra nem volt idő, mert már rohantunk ebédre Kürtre a mamáékhoz, azaz autóval vittem az ősöket. Szinte alkoholmentes volt az ünnep, csak estefelé ihattam egy pohárka bort vagy anyu Martinijét. De őszintén szólva nem is hiányzott a szesz, valahogy nem volt hangulatom hozzá. Úgy általában véve karácsonyi hangulatom se volt idén. Visszatérve a műfenyőre, anyu utálta és utálja is, szerintem praktikus, apu szerint is, bár nem tudom, mi lesz a sorsa jövő karácsonykor. Egyébként anyu hiányolta a fenyőillatot, de apám kreatív volt, vett fenyőillatú légfrissítőt, meg levágott egy darab fenyőágat a kertben és behozta a karácsonyfa mellé, így legalább a fíling megvolt. De nekem szimpatikus ez a műfenyő, bár a csillámokkal még mindig nem békültem ki, mert kisebb, mint általában a fenyőfák, amiket apu venni szokott amit a Jézuska hoz, és sűrű, meg lehet hajlítgatni az ágait. És mivel sűrű, így nem is kell durván teleaggatni díszekkel meg minden szirszarral dekoratív elemmel, ami kényelmesebb nekem (a fadíszítőnek), és ugye a kevesebb több.

Ez itt egy teafilter tároló ("minek nevezzelek?"), lényegében egy fadoboz. A kép azért ilyen narancssárga, mert valami olyan beállítást akartam használni a fényképező masinán, ami nem vakuzik, és így ez a narancsförmedvény lett belőle, mivel a narancs lámpabúrám miatt egyébként is minden narancsos beütésű. Egyébként szeretem a színkombinációt, amit kitaláltam szobefestetéskor, de hát olvasáshoz meg tanuláshoz borzalmas (lehettem volna okosabb is), de van kislámpa az ágyam fölött, így legalább az a sarok tökéletes.

A valódi színe nagyjából ez, a minta a doboz fedelén nem eredeti, azt az ángyom (???), szóval nagybátyám felesége dekorálta rá szalvéta technikával. Kicsit ragad a fedő, de ennek ellenére én nagyon örültem neki, mert szeretem az ilyen dolgokat, meg tök jól néz ki. 

Belül hat rekesz van, és kaptam a doboz mellé egy Teekanne zöldtea-kombót, 6x5 filter van a csomagban, ebből 5 zöldtea különféle ízesítéssel, a hatodik fajta meg fehér tea. Hülye teamániás vagyok, ez van. :)

Ez egy valamiféle különleges sál, mert hol szürkének, hol pasztell lilának tűnik a színe. De egyébként ez is nagyon tetszik, van rajta némi flitter, de nem ízléstelen, a régi sálam úgyis rojtolódik. Idén úgy tűnik, olvastak a gondolataimban :D

És végre van no-name hajszárítóm is, mert múltkor már megkritizáltak, hogy hajszárítója minden olyan embernek van, aki megengedheti magának, hogy legyen, és én milyen vagyok már lány létemre, hogy nekem nincs. Talán már igazi nő is leszek, ha elkezdem használni. 

Tesómék elláttak egy életre elegendő mécsessel (meg mécsestartóval is), és mind bogyóillatú, amit meg nagyon szeretek. Bár amilyen gyertyaőrült vagyok, lehet, hogy hamar elfogynak.

Ezek szintén illatosak, de valami extrém félék. Az első csokitorta (nem simán csoki, hanem tényleg csokitorta) illatú, a középső emlékeim szerint valami karamellás édesség, vagy valami hasonló, a harmadik meg a kép alapján jellemezhetetlen, de erősen kókuszos illata van. 

Ezt a három fonott kosarat is tesóméktól kaptam. Most mit mondjak, ezek is tök jók, mert illenek a szobámba, és nagyon tetszett a szett, bár még azt nem tudom, mit fogok tárolni bennük. Kárba nem vész, az biztos :)  (Háttérben a szaloncukros tál, ami a gyerekek miatt az én szobámban rejtőzik, de meglepő módon talán ha három darabot ettem belőle... Valahogy most a szaloncukrot se kívánom, majd jövőre, ünnepek után vizsgára készülés meg esszéírás közben elfogy.)

Még némi fejlődés is történt a konyhatündérségemet illetően, bár csak apróságok. Alkottam egy avokádó salátát, aminek nagy sikere volt, gyorsan el is fogyott, és életemben most ettem ilyen gyümölcsöt először, és hát azt még nem mondanám, hogy az egyik kedvenc, de első kóstolásra nagyon jó volt, és jól variálható gasztronómiai szempontból. 
Ma pedig megsütöttem életem első sajttortáját, ami egész jó lett első kóstolásra, de remélem holnapra csak jobb lesz, miután összeérnek az ízek.
Ami még újdonság, hogy sokat vezetek, élvezem, csak nagyon lefáraszt. Gondolom azért, mert még kezdő vagyok.
Hát elmúlt a karácsony, én is elmúlok mindjárt álomba, mert már 2 napja nagyon nehezen alszok el, talán ma meghozza a jóég az áttörést.

12/20/2011

Karácsonyi bevásárlás Vol. 3

Igen, ma ezt is megejtettük, de igazából már csak apróságokat meg élelmiszert vettünk (nem keveset). Jól lefáradtam a mászkálásban is, meg kínlódtam, mert hát épp "idoben vagyok," így néha elkapott egy-egy görcs, de gondoltam, a mozgás/mászkálás ártani nem árthat, és erős vagyok, nem veszek be görcsoldót. Ez a filozófia kitartott úgy kb. fél órával ezelőttig, mert most már tényleg elegem lett a görcsökből. 
Szóval a délután elment a Jysk-Takko-Dráčik-Tesco kombóval, meg a vásárlás előtt meglátogattuk Zoltán unokatesómat a kórházban, mert ma műtötték (de jól van, gyorsműtét volt, nem is altatták, holnap jöhet haza). Azért délelőtt sem lébecoltam, raktam egy kis rendet a szobámban, holnap szerintem ki is takarítom, de semmi extra, csak portörlés, esetleg egy kis átrendezés a mütyürjeim tájékán. De végül az estém sem telt unalmasan, mert elhatároztam, hogy anyu kinyomtatott receptjeit befűzöm egy mappába kategóriák szerint. Az nem volt fárasztó, csak monoton.
Közben apu felállította a műfenyőt, ami szerintem egész jól néz ki, sőt meglepően jól. Anyunak persze nem tetszik, mert mű, de szerintem sokkal praktikusabb. Meg olyan helyes kicsi, majd jól telerakom díszekkel :D Annyi hátránya van, hogy nincs fenyőillat, de ezt lehet orvosolni mindenféle praktikákkal.
Holnap reggel apuval lezavarjuk a fogorvost is, remélem, nem fogok órákig ott ülni, mert valami lezárásról volt szó, de nem tudom, hogy a gyökérkezelt vagy a repedéses fogamra gondolt a doki. Mert hát a gyökérkezelt az most le van zárva, remélem, nem koronát akar nekem rátenni, mer az így ünnepek előtt nem valami nagy ötlet. Töméscserénél fennáll a veszély, hogy kajálás közben, ha odafigyelek, ha nem, kieshet a tömésem, és már nagyon sokszor megjártam, hogy pont akkor esett ki egy tömés, amikor nem kellett volna, és akkor mondjuk 1 hétig csak fájdalomcsillapítón éltem, mert nem tudtam eljutni fogorvoshoz, ügyelet meg úgy van, hogy szinte nincs is, legalábbis itt a környéken. Szar egy világ ez. 
Aztán holnapra anyu kiosztotta az ukázt, hogy fürdőszobatakarítás. Nem utálom ezt a dolgot, csak a nyolclábuak kerüljenek, vagy ha nem, akkor mind meg fognak halni. Sajnálom, ez van. Meg még a mézeskalácsot is holnap akarja megsütni anyu (majd csinálok képeket :P ), és akkor még le kéne mennem a mamához megkeresni a karácsonyi formákat. De már tavaly is velem kerestette itthon őket a mama, mer neki is kellett volna, de mivel itthon nem találtam, szerintem nála van, csak ő meg nem találta meg. Mondjuk nem tudom, meddig tartani házilag formákat gyártani, egy kis cinezés meg hajlítgatás, aztán kész, de hát beszélhet a "profiknak" (tapasztaltabbaknak) az ember (én)...
Szóval a holnap se lesz uncsi. Ha sikerül időben végezni a fogorvosnál, akkor valószínűleg éhezni se fogok délelőtt, szóval reméljük a legjobbakat. Az elfelejtettem kérdezni, hogy mikor megyünk, így talán fél 6 körül fel kéne kelni az ágyból, tusolni, reggelizni, meg egyebek, aztán föl is kéne közben ébredni. 
Most meg az emésztés segítő/rendbehozó vagy miféle teámat szürcsölgetem, és meglepő módon álmost is vagyok (mondjuk egy ilyen nap után nem csodálom, szerintem vagy 3x jártuk át a Tescot... Meg egy kicsit vezettem is, de már csak hazafelé Kürtről mamától, meg ugye fantasztikusan leparkoltam a ház előtti placcon, de apu nem volt felháborodva rajta, aztán ő kiállt a Nevadával a garázsból (ami 2 napig állt benn, mivel kiderült, hogy beázik, azt apuval megszerkesztettük, hogy ne ázzon be ezek után, de mivel el volt ázva az anyósülés, így plusz 1 napot kellett maradnia a melegen), én meg be a Peugeot-val. Tegnap kb fél 2 után aludtam el, úgyhogy a mai nap után remélem, hogy már éjfél előtt kidőlök, még van majdnem 1 órám. addig meg majd elfoglalom magam a gondolataimmal, vagy némi rajzfilmnézéssel. Meg hát itt a karácsony is, ki kell találnom valami díszítést is a szobámba...
A bőrápolásom meg egy fabatkát sem ért, én komolyan nem tudom már, hogy mit kenjek a kezemre meg a körömágybőrömre, hogy ne legyen csontszáraz és kemény, és ne érezzek késztetést a kapargatására. Szóval az előző projekt csődbe ment. Addig még próbálkozok mindenfélével majd.

10/30/2011

Újra itthon, teljes két hétre...

...egyrészt, mert őszi szünet van holnaptól, másrészt meg 10-én vizsgázok vezetésből (ajóúristenmencsenmeg). Kell szereznem majd orvosi igazolást is, nehogy kidobjanak az órákról :D Náthán túl, hurutos köhögésen innen, csak úgy vagyok itthon. Voltam vezetni csütörtökön meg pénteken, télicsizmában, hát elég nehéz megszokni a pedálokat, de pénteken már megdicsért az oktató, hogy egyre jobban megy csizmában is. Jövő héten pedig már szlalomozok és parkolok ezerrel, ami azért lesz kínszenvedés, mer béna vagyok kormányzásban, de reménykedek, hogy a szlalomozás majd segít.
Ennyit az autósuliról. Tegnap anyuval kitaláltuk, hogy extrém vasárnapi ebédet csinálunk, olyan fogásokkal, amit még sose próbáltunk, így lett egy magyaros gombalevesünk (szétesett) daragaluskával (magyarul: grízgombóccal) és pangacius (ezt nemtom, hogyan kell írni, de cápaharcsa, vagymilyen halról van szó :D) sütőtökös-sajtos-paradicsomos körettel (meg anyu sütött krumplit is még pluszba). Nagyon jó lett, meglepő módon, főleg azért, mert eddig a sütőtököt máshogy nem használtuk fel, csak megsütöttük, aztán megettük és kész. De mondtam anyunak, ha már ennyi termett belőle a kertben, akkor ki kell használni, és ki kell próbálni egy csomó receptet. Én kapva kaptam az alkalmon, délután sütöttem is sütőtökös muffint, ami baromi jó lett, csak nem érezni rajta a sütőtök ízét :D Ugyanis az történt, hogy nem találtam egész tasak sütőport itthon, csak bontottat, ezért ilyen mézeskalácsba való sütőporral egészítettem ki a negyed tasaknyi sima sütőport. Meg talán túl sok fahéj is ment bele, de mindenkinek ízlett, nekem is, szóval meg vagyok elégedve az eredménnyel. Anyu mondta, hogy holnap is süssek, mivel jönnek haza tesómék a Bátor Táborból, meg csirkecombokat is kell sütnöm, meg krumplipürét csinálni, meg porszívózni, felmosni, jó kis délelőtt lesz. Nembaj, kell a nyomás, meg kell a főzőcskéző tapasztalat is, hátra majd végre merem Pécsen is használni a sütőt :D (Az a bajom vele, hogy csak 3 fokozat van rajta jelölve, és ugye minden receptnél a sütési hőfokok számmal vannak megadva, így nem nagyon merek próbálkozni. Egyszer sütöttem csirkét ilyen sütőzacskóban, vagy Maggisat vagy Knorosat, már nem emlékszem, de sajna azt túlsütöttem, nem égett meg, csak olyan kiszáradt vagy milyen lett a hús...) 
Még a hét elején a házimat is meg kéne írnom, de okos voltam megint, nem hoztam semmilyen könyvet/füzetet, így most marad a jó öreg Internet. Csak nem köveznek meg érte... Mondjuk a történeti nyelvészetes házi eléggé idegtépő: egy darab mondatot kell lefordítani óangolról modern angolra, és meg is találtam a mondat fordítását, de külön minden szót elemezgetni kell, hogy milyen eset, milyen személy, milyen szám stb. Ennek mondjuk nagyjából a fele megvan, már csak ki kell egészíteni, meg zaklatni a tanárnőt, mert van, amivel problémám akadt, főleg, hogy nem voltam suliban a héten a megfázás miatt. 
A szakest is nyugodalmasan lement, tök jó volt a jelmezem, meg a többieké is, jól éreztem magam, csak hát gyorsan leléptem haza, a betegség miatt ugyebár. De jót buliztam ezalatt a rövid idő alatt is.
Ez az óraátállítás meg szörnyű, egész nap zombi vagyok...