Túlmegátgondolkodás

Amikor már három nap alatt tízszer gondolom meg magamat az esszétémával kapcsolatban, ott már komoly gondok vannak - leginkább, hogy nem írok három napig, másrészt meg hogy fölöslegesen olvasok (na jó, az olvasás sosem fölösleges, de ha szelektíven olvasok, abból úgysem marad meg minden infó a fejben). Elvesztegettem három napot azzal, hogy elkezdtem gondolkodni. Versről akartam írni az esszét már úgy 2 hete is, mikor megkaptuk a fix esszétémákat, de akkor még konkrétan nem mentem bele a forráskutatásba. Majd alaposabban átgondolva a dolgot, arra a döntésre jutottam, hogy nem írok versből, mert kell találnom egy olyat, amit hozzá tudok kötni egy bibliai részhez, és az meg sok munka, és a végjátékban már marhára nincs kedvem kreatívnak lenni ilyen téren. Jó, hát akkor legyen az egyszerű kis dráma vs. Jézus passiója. Ezt is jobban átgondoltam, majd rájöttem, hogy ez a kreativitáson kívül még több szellemi energiát igényel, mint a verselemzés. Jó, akkor legyen Doctor Faustus meg egy kis szabad akaratosdi. Ehhez viszont baromi hosszú szövegeket kellett volna végigolvasni pluszban (Erasmustól vagy Luthertól , szóval ez meg túl időigényes. És itt jutottam el arra a pontra, hogy az elsődleges téma és elképzelés a legegyszerűbb. És hogy csodát is lássak, öt perc alatt találtam egy verset, amihez egy teljes fejezet passzol a Bibliából. 

Jelképesen bokán rúgnám magam, ha tudnám, de még nincs meg az a skill-em, hogy mások kárán tanulok, így csak a sajátomon tudok. A tanulság az, hogy először kell mérlegelni a témákat, és csak utána forrásokat keresni. 

De volt jó hír is a héten: a konzulensem 60-ból 59 pontot adott a szakdogámra, nameg húzós kérdéseket a védéshez, de azt is megoldom. Like a boss. 

A betegség mindig a legrosszabbkor jön

... de legalább felfrissültek az élményeim láz-téren. Olyan szinten nem tudtam évekig, hogy milyen érzés lázasnak lenni, hogy a szervezetem már a minimális hőemelkedésre is szédüléssel reagált. Meg azzal, hogy egyáltalán nem kívántam semmi kaját, pedig hát szeretek enni. Dehát ilyen az élet - az ember pihenne; meg bulizna, aztán beteg lesz. Mondjuk pozitív hozama ennek a torokmizériának a tény, hogy a manduláim maradnak a helyükön egyelőre. És hát pokolba a klímával a vonatokon, mer tuti, hogy az volt a fő oka, hogy most tiszta nátha vagyok. Na mindegy, lehetne rosszabb is, szóval bármenyire is szeretek panaszkodni, most inkább befejezem. Még nézek egy Gilmore Girls részt (szlovákul, mer már magyarul unalmas, és hát kell a nyelvi input vagymi), aztán alvás.

Költözősdi vol. 2 meg diplomamunka

Ez a költözködés olyan dolog, h talán úgy rendesen elmesélni sem lehet. Első helyről menni kellett, mert úgy jártunk, hogy nem tudtuk volna ketten fizetni a helyet. Második helyen egy pszichopata állat lakott, onnan azért kellett menni. De most már minden rendben, elvagyunk még 3 hónapig. Költözködés letudva erre az évre, már csak hazacuccolni kell.

És közben majdnem úgy állt a dolog, hogy nem tudom leadni a diplomamunkámat, de mégis le tudtam, ami nagy öröm ilyen ínséges idők után. De a nyelvvizsgára jelentkezésről a masszív diplomamunka írás miatt lecsúsztam, mert elkevertem költözködés közben a határidőt, ameddig jelentkezni lehetett. Szóval diploma nem lesz nyáron, de majd ősszel vagy télen, amikor be tudom mutatni a nyelvvizsgámat. 

És április van amindenit, legyen már tavasz! 

Költözősdi

Hát akkor így februárban boldog új évet!

Nem gondoltam volna pár hónapja, hogy össze kell pakolnom a fél életemet, és utolsó öt egyetemi hónapomat egy új helyen kell majd leéldegélnem. Hogy igazából mi is az oka, az baromi egyszerű, csak a körítés ködös és banális, és borzasztóan dühös vagyok emiatt. Ja, hát a kompromisszumok, az élet részei, nincs ebben semmi új. Folyamatosan csak a kompromisszumok, meg a tűrés, majd visszakézből gyomorszájon vágnak. És kénytelen voltam illedelmesen megköszönni. Ezen felül pedig szomorú is vagyok, hiszen három és fél évet lehúztam ebben a lakásban, és hát a megszokás nagy úr, nálam kifejezetten. 

De hát föl kell állni, a gyomorszáj helyrejön úgyis, aztán tenni kell, amit kell, és kész.

Pakolni kell és újrarendezni mindent. 

Karácsonyos

Visszatérve az előző poszthoz, a terv nem jött be, még egy esszét be kell adnom, de az már januárra marad, mert a tízoldalasat így is négy napig írtam...

Szóval kari van more!!!
Vagyis hogy lesz majd hétfőn, de hát már úszkálnak a halak a kádban (azóta már lehet, hogy inkább csak döglődnek):

Meg jön a nagytakarítás ezerrel, nem lesz unalmas a hétvége. Meg az ünnepek se...

Szóval lényegében nem történik semmi, lusta dög lettem. Fél 11-kor kelek délelőtt - reggel 7-8 helyett -, ami kissé felborította a rendszert. Úgyhogy ma korán fekvés van, végre, belövöm a Tedet (végre megnézem), és elalszok rajta. Jó sok filmet megnéztem mostanság, régi romantikus tinivígjátékokat (mer mér is ne), egy karácsonyi filmet, meg az új Batman-filmet. Bármit, csak tanulni ne kelljen... Majd januárban, addig meg valahogy túlélem a bűntudatot. 

Mer most ünnepelni kell, meg ugye minden évben van családi karácsonyi műsor (anélkül nem is karácsony a karácsony), plusz 3 kiló a már meglévő plusz 5 kilóhoz (de majd ledolgozom Carmennel), gagyi filmek a tévében, meg hát az elengedhetetlen nagy mennyiségű csillám, amit a műfenyő felöltöztetése közben összeszedek. 

Boldog karácsonyt! 

Megjött a tél is

Hóvihar van, legjobb idő az esszéírásra. Ja, igen, hát ez van meg volt - esszéírás minden mennyiségben, nem is volt nagyon kedvem blogolni ennyi pötyögés után/közben. A szorgalmi időszaknak hivatalosan vége, de még két esszét meg kell írjak (eléggé elcsúsztunk a határidőkkel, de legalább a tanárok megértőek voltak e téren), aztán csókolom. Terv: ma-holnap egy 4-5 oldalas, azután pedig egy 10 oldalas, remélhetőleg hamar megleszek velük, ugyanis hétvégére haza kell mennem. Bár valahogy nem áll rá az agyam, főleg azért sem, mert amióta megjött a tél, felborult az alvásigényem (egyre csak nő), ami ugyebár felborítja a napirendemet is. Ennyi a helyzetjelentés.

És végre voltam fodrásznál, hurrá! (És Ádámtól kaptam szülinapomra plüss Cookie Monstert!)

Esti programként új kinézetet is kéne eszkábálnom a blogra, majd meglássuk, mi lesz belőle. Majd ha megunom az esszézést, úgyis lesz ilyesmire időm :)

Őszzáró

(ha már pont ma leesett az első hó...)

Nem írom azt, hogy most tudatosult bennem, hogy nyár vége óta nem írtam semmit, mert igazából tudatosan nem írtam. Nincs kifogásom, csak egyszerűen nem volt kedvem írni. Pedig annyi minden történt...

Új emberkékkel élek együtt a régi albérletben, Ádám nélkül (aki most épp vadul írja a szakdolgozatát, hajrá neki innen is, több helyről kell az ösztönzés). Lényegében csak az egyik emberke új, a másik az egyik legjobb barátom, bár már a szobatársamról is elmondható, hogy kezdünk jól összebarátosodni. Szóval minden fasza, kivéve a felső szomszédokat, és persze hogy nincs Ádám.

A suliról inkább nem nyilatkoznék, szinte minden héten elkap a hiszti, hogy "naénmostmárténylegleszarom" vagy "itthagyomazegészetafrancbamersemmiértelme." Pedig jó helyen vagyok, jó tanárokkal, jó szaktársakkal, de egyre erősebb bennem az érzés, hogy másképp, enélkül a mesterszak nélkül talán jobb lett volna. De ha már elkezdtem, akkor be is fejezem, ne vesszen kárba az a sok energia, amit beleölök. Szóval ennél mélyebben nem megyek bele, most nem akarok megint rossz hangulatba kerülni.

Mivelhogy eljött az őszi szünet, és most itthon lébecolok (fenébe, el kell olvasnom egy regényt, és egy esszét is kell írnom, post-iteket kell szereznem, hogy charmokat írhassak, különben semmi se lesz belőlem). Szóval most csak pozitívan. 

Megviselt ez az óraátállítás, egész nap sötét is van, 8kor keltem, most meg már fáradt vagyok (hiányzik a napi zöld tea adagom), tegnapra meg aludtam szintén 8 órát, aztán délután még 2-t, csak hogy igényesen kipihenjem magam (nameg a péntek estét, aminek nagy berúgás lett a vége). 

Ma egész nap lustálkodtam, ruhákat kerestem, semmi extra. Outfitet kell kitalálnom a jövő hétfői retro szakestre, ezért kutatok mindenféle régi holmi után, főleg anyu cuccai között, de nem voltam képes felmerészkedni a padlásra a sok pók miatt... (tudom, ciki, de ez van - aminek nyolc lába van, az már nem e világról való lény) Pedig ott vannak ám az igazi kincsek, bezsákolva, és arra várnak, hogy én megtaláljam őket.

Nyárzáró

(Nem tudom, ki emleget, de nagyon csuklok...)

Hát véget ér a nyár is kb. 1 óra múlva, a szegényes fotónapló már kész (mer sok-sok nem publikus kép készült idén), már nagyjából be is vagyok pakolva; még reggel folytatás, szélvédőtisztítás, kis főzés meg sütés, aztán indul a mandula Pécsre. 

De a legrosszabb az, hogy nekem kell vezetnem odáig... Ez egyrészt baromira frusztrál, mert bár ismerem az utat, hisz nemegyszer végigautóztam már oda-vissza, de hát nem úgy, hogy én voltam a sofőr; másrészt meg örülök, hogy jóapám ennyire bízik bennem. Ami meg harmadrészt szintén frusztrál, mer nem akarok csalódást okozni. Nehezen alszok el ma, az is biztos...

De végre jobban megismerhetem a leendő szobatársamat. Jelentkezni egyhamar már nem fogok, mert még Internet az nem lesz pár napig. Nembaj, túlélem, van elég sorozat, meg ott a kis TV (már ha még fog valami adást...), meg hát majd sokat beszélgetünk. 

Érdekes lesz mindenesetre, de legfőképpen fura Ádám nélkül így három év együttélés után. De ezt a helyzetet is kénytelen leszek megszokni. Kicsit félek ettől a távkapcsolattól, de talán jó is kisül még belőle, hogy megjavul, ami elromlott.

A tárgyaim meg borzasztóan unalmasnak hangzanak, azt meg már előre tudom, hogy nagyjából mik az elvárások, szóval megint nem lehet lébecolni, meg már a diplomamunkát is el kéne kezdeni. De ha tudom tartani a tervet, hogy mindig előre dolgozok, akkor minden simán fog menni. 

Alvásidő vagyon, mert reggel 7-kor lesz az ébresztő...

2012 nyara képekben

Össze-vissza képek a nyárból NEM időrendi sorrendben...

Hatalmas zabálás a grillpartyn, ahol mindenkinek megünnepeltük a szülinapját és a névnapját egyszerre.

Koszorúslánykodtam is, Évike férjhez ment.

Névnapomra kaptam ajándékba új ruhát, ami a koszorúslányruhám lett, merthogy borzalmasan meleg volt lagzikor.

Idén is volt pincefesztiválozás.

Lillával nyaraltunk egyet Nagykátán keresztszüleimnél.

Egy kis grillezés volt Lacáéknál is, és pózoltunk.

Lánybúcsú - mindenkiről készült ilyen kép... azt hiszem...

Névnapoztunk is egyet a teraszon.

Szintén pincefesztivál - Somló Tamás és az LGT emlékzenekar, sajnos csak keveset bulizhattam ezen a koncerten.

Érkezett egy harmadik Talpas is a családba.

DIY - néhány új karkötő

Kicsit sok program lett végül a nyárra, de azért készítettem pár karkötőt, néhányat el is ajándékoztam, de ezt a négyet elég gyakran hordom, akár együtt is (mivel marhára nem érdekel a divat, és gond nélkül keverem az anyagokat a csuklómon).

Ez egyszerű laposcsomózással készült (a fókusz mondjuk nagyon rossz, de azért látszanak a laposcsomók - tűző napon, félig árnyékban nehéz fotózni, de már ezt is tudom, én hülye...). Találtam egy régi övet, ami még a ballagós szoknyámhoz járt, és tele volt csicsás gyöngyökkel, amikről már lekopott a szín, így szétszedtem az övet, és lett ilyen krémszínű/koszosfehér fonalam.

Volt ugyebár ebben az évben is pincefesztivál, és vettem 4-4 szál barna és fekete bőrt. Ezek felhasználásával térfonás (scoubidou) technikával (gyémánt) szerettem volna duplán áttekerhető karkötőt, de nem volt elég hosszú a bőrszál, így lánccal hosszabbítottam meg (amibe fűztem fekete cérnát, hogy ne legyen annyira feltűnő). Ez volt segítségemre a fonásban. 

Vettem a Tescoban egy igazán pofás felsőt, amiben persze voltak ilyen szalagok belül - valahogy nem tudom megérteni, miért is kell ilyen felakaszthatóra gyártani a dolgokat, teljesen fölösleges, másrészt meg állandóan kilóg a felső alól, így hát kivágtam, és csak egyszerűen átfűztem egy láncon. Így legalább van passzoló kiegészítőm az új felsőmhöz is. Innen jött az ötlet, bár sajnos nem volt elég hosszú a szalag, hogy felcsatolás után még masnit is tudjak rá kötni.

Ez már látható volt korábban itt, de nem igazán tetszett, szóval szétszedtem és átcsináltam különböző fonási és csomózós technikákkal, a mágneskapocs maradt.

Annyi minden történt

... és mégse írtam semmiről, most se fogok, csak jelzem, hogy még élek. 

Túl vagyunk a lánybúcsún, a lagzin, meg mindenegyéb formaságon, nagyon jó kis bulik történtek, vettem szép új ruhát is. Képeim természetesen nincsenek, mert hát a lánybúcsú nem publikus esemény, lagzira pedig elfelejtettem vinni a fényképezőt (ilyen az én formám). 

Már kezdem erőteljesen érezni, hogy vége a nyárnak, de szerencsére még van 3 hét a suliig, abba még sok minden belefér. Ma már az órarendemet ellenőriztem, ez volt az első, ami ébredéskor eszembe jutott, lehet, hogy valami sulisat vagy tanulósat álmodtam, és azért (borzalom).

Még pihenem ki a lagzi fáradalmait, már csak a lábamnak kell helyrejönnie (vissza a 37-es méretre). De pénteken ismét bulizunk, bár akkor talán nem kell az egész éjjelt meg a hajnalt végigtáncolni...

Szorgos napok

Zajlik a munka a házban, rendrakás, ágyneműcsere, mosás, takarítás, lomtalanítás stb., mert egyébként sem ártanak bizonyos dolgok, de a kürti borfesztivál miatt ilyen nagy a sürgés-forgás, mivel hogy vendégeink lesznek. Nem tudom, mi van velem, lehet, hogy a hülye hol süt a nap, hol 17 fok van időjárás miatt, ma elaludtam délelőtt fél 11kor, pedig már 9kor ébren voltam, de aztán dobtam egy délelőtti szunyát, pont délben ébredtem az ezo tévé műsorra... Ma megint nem sikerült a ruhásszekrényemet átrendszerezni, az holnapra marad, mivelhogy a régi, már nem használt cipőimet is be kell zsákolnom, aztán élhetik tovább a tönkrement életüket a padláson (a gyakran használt darabokat már kénytelen voltam az alsó ruhásszekrény egyik polcára beszorítani, mert az előszobában lévő cipősszekrénybe már nem fértek). Majd megoldom valahogy. 

A vicc az, hogy most megint fáradt vagyok, pedig még 10 óra sincs. Holnap ismét egy mozgalmas nap jön... 

"Millió éve gyártják a virágok a töviseket. Millió éve, hogy a báránykák mégis megeszik a virágokat. Hát az nem komoly dolog, ha az ember igyekszik megérteni, miért gyártanak maguknak a virágok annyi fáradtsággal töviseket, amiknek semmi hasznuk? A báránykák és a virágok harca nem fontos? (...) És ha én ismerek egy virágot, amelynek nincs párja az egész világon, nem is nő másutt, csak az én bolygómon, és ezt egy kis bárányka egy csapásra lelegelheti egy reggel, anélkül hogy tudná, mit tesz, hát ez nem fontos?

(...)

Az ember szeret egy virágot, amely millió és millió csillag közül csak egyetlenegyen nyílik, és csak egyetlenegy példányban. És ez elég ahhoz, hogy boldog legyen, amikor a csillagokra tekint. Azt mondja magában: Az én virágom ott van valahol... De ha a bárányka lelegeli a virágot, az olyan, mintha hirtelenjében az összes csillagok kialudnának! És ez, ez nem fontos?"

(Antoine de Saint-Exupéry)

Az enyhülés, vagy mi...

az, amit ígértek, és kb. reggel 10ig tartott, utána szépen ismét kemény 31 fok lett, kimentem leszedni az uborkát, utána napoztam, megnéztem egy filmet, punnyadtam egész nap. De ami szomorú, hogy rosszul léptem, és sikeresen, már talán ezredszerre szakadt el a tangapapucsom pántja, de még nem döntöttem el, hogy érdemes-e újból megragasztani. Jól fel is sértette a nagylábujjamat a "félrelépés" alatt, szóval el is hajítottam a terasz egyik sarkába. De azért sajnálom, mert hát évek óta jó szolgálatot tesz, nyáron csak ebben megyek a kertbe, mert kényelmes (mivel már annyira régi, hogy a talpam formáját teljesen átvette). Pedig csak egy ajándék volt valami multipackos cukorhoz... 

Meg ledaráltam A gyűrűk urás bővített változatú filmeket tegnap-ma, be is aludtam a harmadik filmen délután, de nem tudom, miért, biztos a melegtől... Meg enni kéne valami rendes kaját, mer a melegtől már enni se bírok. 

Táskatartalom Mustra Nyárra

Megihletett a téma, hogy mit vigyünk magunkkal a nagy melegben, már sok helyen olvastam róla, és hát gondoltam, összedobok egy saját hasonló posztot, hogy én mit szoktam magammal utazáskor vagy csatangoláskor a táskámban cipelni ebben a kurva nagy borzasztó melegben.

Hát a lényeg az evidens, gondolom: pénztárca (ebben tartok minden iratomat), kulcs, mobil, ezek nélkül nem megyek sehová, bár a telefonomat gyakran itthon hagyom (nem zaklatnak túl sokan egyébként sem), és az egyik legfontosabb, a folyadék, leginkább (ásvány)víz.

a fél literes flakon a legkönnyebb, de az hamar kifogy, én cipeltem már másfél literes flakont is,  azt is ki lehet bírni

Ezen kívül van egy kisebb cuki csilli-villi (de mégse ocsmány, hanem olyan tényleg szép) neszeszerem, aminek nem feltétlenül érdekes, de története van. 

Egyszer egyik ismerősömnek feltűnt, hogy állandóan egy nejlon/szilon uzsonnás zacskóban tartom a papírzsepiket (mert Pécsen mindig 100 darabosat veszek, de nem tízesével csomagoltat, mint amilyen itthon van), és a következő csajos esténkre hozta nekem ezt a kis neszeszert, hogy igényesebben tárolhassam a zsepiket a táskámban, amire pillanatok alatt rászoktam.

Azonban most, hogy itthon vagyok, és csomag zsepikkel tömöm tele a táskámat, legalább 3 csomag mindig van benne, sose lehet tudni alapon, már nem foglalják a zsepik a helyet a neszeszerben, így több cuccot pakolhatok bele, amik könnyedén beleférnek.

Aztán ami még mindig nálam van:

tükrös fésű

általában fájdalomcsillapító és hasfogó gyógyszer van nálam, vagy egy fél levél, vagy csak 1-1 darabot kivágok a levélből

a kedvenc mentolos rágóm, ha csak rövid ideig is, de hűsít és felfrissít

kézfertőtlenítő

mattító lapocskák - ha sminkelek, jól jönnek, mert az orrom egy idő után kifényesedik, és akkor le tudom törölni ezekkel a kis lapokkal, amik a színt nem viszik le, de ha nagy mászkálás van, úgyse sminkelek, de mégse veszem ki soha a neszeszeremből, már megszoktam, hogy mindig benne van

mini körömreszelő - amilyen szerencsétlen vagyok, ha már hosszabbak a körmeim, midig elfelejtem lenyírni őket, és ilyenkor biztos, hogy valamibe beleakad, letörik, stb. szóval mindig van nálam, még övtáskában is elfér

dezodor - van egy utazós méretűm (50 ml-s), azt cipelgetem magammal, de mivel kisebb, mint a képen látható, így bővel elfér a neszeszerben

Ezeken kívül még póthajgumi és 1-2 hajtű van még nálam. Nedves törlőkendőt is jó lenne hordani magamnál, de ezeket a 80 darabosakat nem akarnám cipelni, és nyilván a kisebb darabszámú csomagokat meg nem éri meg megvenni.

Lehet, hogy soknak tűnik mindez, de az övtáskámon kívül minden táskám ilyen mázsacipelő kategória (nem túl nagyok, de nem is kicsik, talán olyan közepes méretűek), de övtáskával csak kocsmázni járok, oda csak pénztárca, zsepi, cigi+öngyújtó, kulcs, esetleg telefon kell, azok meg abban bőven elférnek.

Nincs meleg, csak túl forrón szeressük

Ennyi, meguntam a dinamikus sablont, lassabban töltött be, inkább visszatértem a csillagos verzióhoz, de most már olvasható formában. Meg így legalább meggyőződhettem arról, hogy a GFC már sose fog bejönni, a Google végérvényesen eltávolította (már tudtam, hogy el fogja, de azért még titokban reménykedtem, hogy meggondolják magukat, de hát ez van, most már minden a Google+ bűvkörébe kerül, mint pl. az egyik kedvencem, a Picnik, szóval a blogokat most már ezen a felületen lehet úgymond reklámozni meg követni, meg körökbe beskatulyázni, bár nekem nincs sok követőm, így nem jelent problémát a helyzet, de még gyászolom a GFC-et). Még eljöhet az az idő is, hogy a Google+ lekörözi a Facebookot, tudom, kicsi rá az esély, de bármi megeshet. 

Egyre melegebb van, már szinte fel sem tűnik, hogy igazából 37-38 fokban mászkálok kinn az udvaron, ha fürdőruhában, ha pólóban meg rövidgatyában, ígyis-úgyis meleg van. Az étvágyam kezd csökkenni, nem sokat eszek, és ami fura, hogy nem iszok sokkal többet, mint eddig. Rá kéne szoknom a vízivásra úgy igényesen, minden órában legalább 3 decit be kéne tolnom. Már napok óta nem volt alkalmam meg kedvem se nagyon tornázni, de majd holnap délelőtt megejtem, mert hiányzik a mozgás. Csak nehogy megint meghúzzam a rekeszizmomat (nem, nem a masszív röhögéstől sikerült meghúznom legutóbb)...

Majdnem éjfél van már, és gyakorlatilag most lett olyan emberi hőmérséklet a házban meg kinn is. Általában eddig várok a zuhanyozással, mert hamarabb fölösleges lenne, amint kimásznék a zuhanyzóból, már verne a víz. De ilyenkor már jó, langyoskás vízzel (nem hideggel, de egyáltalán nem meleggel) 2 perc alatt, pont elég is, és nem is pazarlok :) És végre rászoktam a testápoló rendszeres használatára is, pont ma számoltam, hogy ötfélém van plusz a körömvirág krém, amit a furcsán hámló sötétbarna foltjaimra kenek, míg el nem jutok a bőrgyógyászhoz (ami már időszerű lenne), de az ötből egy nagyon elfogyóban van, háromnak meg már kb. csak a negyede van meg, szóval a nyár folyamán testápolót nem kell vennem. Hiába, ez biztos olyan lányos dolog, hogy halmozzuk a testápolókat, mert mindig találunk érdekesebbet, mint az előző. 

Két napja csak tunyulok, szóval holnap már bekeményítek, mer ez így nem élet, kell valami aktivitás. Meg jöhetnek a medence partyk, meg egy kis röpizés, ja meg csütörtökön hajnali 5-től a kapálás, hurrá.

És az a fránya gaz csak nőőőő...

Hó'végén

Na most így hidegzuhany után (elfogyott a melegvíz, de úgy igényesen, pedig hajat is akartam mosni, de elég volt csak lezuhanyozni a jéghideg vízzel...) dögmelegem van, meg szinte egész nap kinn voltam a melegben, egy kis fűgereblyézés meg tengés-lengés, de legalább már lesz némi emberi színem is. A lábam pölö sose volt még ilyen barna, mint most (persze ez nem az az igazi lebarnulás, csak fél árnyalattal sötétebb a bőröm). Nameg a hátam közepe, ahol már vagy háromszor leégtem, mert oda nem ér el a kezem, így ott egymagam nemigen tudom bekenni. Legutóbb már annyira elkeseredtem, amikor eszembe jutott, hogy ki kell gazolnom a hagymát és már megint tűz a nap, hogy bevetettem a hirtelen vett ötletet: 30 cm-s vonalzó. Jól ki is röhögött mindenki, meg én is magamat, miközben kínlódtam a folyamattal, de ez van, mégegy leégés már nem hiányzik a hátam közepének. Meg igazából a gondolata nem olyan vicces ennek, mint a látványa, na és hát ezt csak én láttam. 

De különben becsületesen igyekszek munkálkodni, besegíteni anyunak a kertben, kapálgatok, gazolok, uborkát szedek (megint uborkaszezon meg bűz a pincében), meg amit anyu még kitalál, hogy csináljam meg. Most, hogy itt ülök az ágyamon, érzem csak igazán, hogy elpilledtem. Tegnap, vagyis már ma volt akkor, mikor hazaértem, és egy órával kevesebbet aludtam, mint szoktam, ez lehet a bajom. Meg persze a 36 fok árnyékban. Most meg már elmúlt fél 11 és még mindig 30 fok körüli a hőmérséklet, ez nem emberi. De majd most éjjel jól kialszom magam, holnap meg egész nap szenvedés, de arra már lélekben készülök. 

Írok itt össze-vissza mindent, inkább megyek aludni, még mielőtt eldurvulna a "beszélőkém." 

Újra itthon

Tegnap annyira ki voltam purcanva már, hogy nem volt erőm nagyjából semmire. De azért még kipakoltam a bőröndökből, táskákból, bár még egy adag lomtalanítás vár rám, mert a fiókjaimban megint káosz uralkodik. Talán ma délután megejtem, ha drága szüleim nem terveztek be semmit. Már éhes is vagyok, fincsi rákot fogok ebédelni, alig várom.

Sikeresen hazacuccoltunk tegnap, Ádámnak is leadtam az ottmaradt dolgait hazafelé. A konferencia is lement, komolyabb problémák nélkül. Csak hát meleg volt, sokat talpaltunk meg ücsörögtünk, a lábam még mindig be van dagadva. De jó volt, megismertem új arcokat is és jókat szórakoztunk napközben. Minden nap fél 6 körül estem haza, aztán takarítottam, pakoltam, meg hasonlók. Péntek este pedig átrendeztem a szobát, egy kis bútortologatást még kibírtam. Az igaz, hogy háromszor is megcsináltam, mert az első két koncepció nem tetszett. 

Most itt ücsörgök kinn a teraszon, állítólag 26 fok van, de ez sokkal elviselhetőbb, mint a 30 fok a panelban. Jövő héten meg sajnos újra vár rám a kapálás, de majd okos leszek, és korán kelek, hogy kb. reggel 10-ig végezzek az aznapi adaggal. Így mondjuk nem sülök le, de inkább ez, mint a leégés. 

Tegnap megfájdult a fogam/ínyem, ma is érzem még, de terjed lefelé, talán inkább a torkommal van gond. Ha holnap is fáj még, kénytelen leszek dokihoz menni, de ez van. A kimerültség talán kihozza belőlem a betegséget. Bár tegnapról mára aludtam 9 órát, amivel behoztam az elmúlt három napot, mert a meleg miatt éjjel 2 óra körül aludtam el mindig és fél 7kor meg keltem, aztán délután 4-5-ig meg hajtás volt kisebb-nagyobb szünetekkel. 

Valamit meg kéne harapnom, mert ebéd csak 1-kor lesz, és csak egy almát reggeliztem és már majd éhenhalok.   

Panelszauna

Már kinn kezd lehűlni a levegő, szóval reménykedek, hogy a lakás is lehűl egy kicsit éjjel, mivel tegnap éjjel bevált a nyitott ablakos dolog - reggel fél 8-kor egész kellemes idő volt. De hát napközben nagyjából 30 fokosra felmelegszik a lakás, merthogy becsuktam az ablakokat, hogy ne jöjjön be a meleg, de nem sokat ért az egész. 

Túl vagyunk a konferencia első napján, nagyon kis családias az egész, mert kevesen vannak a népek, így remélhetőleg nem is lesz majd olyan nagy zűrzavar. Holnap fél 7kor kéne kelnem, ami azt jelenti, hogy fél óra múlva aludnom kéne már, de nem fog menni ilyen melegben, még várok egy kicsit, megnézek egy részt a sorozatomból, hátha addigra pár fokkal hidegebb lesz. 

Nyár van

Hogybasszameg. Kijöttek a 30+ hőmérsékletek, nem egy világálom ilyen melegben kinn kapálni vagy borsót szedni a kertben. Már legalább ötféle módon lesültem, illetve égtem, de még így is hófehérke vagyok. Jó dolog ez a kertbendolgozás, de szombaton elég ügyetlen voltam: anyuval fölkaróztuk a paradicsomot, én vertem bele a földbe a fakarókat, anyu meg kötötte hozzájuk a paradicsomot; én meg elővigyázatosságból kesztyűt húztam, hogy ne menjen szálka a kezembe, és egy gyenge pillanatomban kicsúszott a balta a kezemből, majd a nagylábujjamon landolt, még szerencse, hogy nem az élével. Így is fájt, mint az állat egy ideig, de legalább nem törött el meg semmi komoly. Aznap falunap volt, még táncolni is tudtam, szóval tényleg túléltem. 

Holnap utazok vissza Pécsre a konferencia miatt, szerdán nem mehetek, mert a korai vonat egészen Berlinből jön, és mivel kijött a kánikula, biztos, hogy késik. Mondjuk a délutáni, amivel megyek, is valószínűleg késni fog, de Prága azért közelebb van, mint Berlin, kisebb az esélye a nagy késésnek. A MÁVról meg ne is beszéljünk, az IC biztos késik majd. Jó kis pár napom lesz Pécsen, napközben konferencia, késő délután meg este meg majd takarítok, összepakolok, mer aztán apu jön értem meg a cuccaimért. Még jó, hogy csütörtökre már enyhébb időt jósolnak, így nem lesz dögmeleg. 

Na meg elhatároztam, hogy ha már úgyis itthon leszek egész nyáron, erősíteni fogok, ami jól jön majd, ha röplabdázni fogunk esetleg, meg úgy egyébként is, legalább mozgok benn a hűsben, és nem kinn a melegben. 

Most meg lelépek egy üccsire a kocsmába, közben meg a szél fújja a hajam és megszárad rendesen.